tudom, hogy már nagyon régen jártam erre, de

de...

ma akkor is nagyon szar idő volt!

viszont: ma egy kicsinyt feltámadtam haló poraimból, vagy mi...

és lesznek még szarabb idők is, de ezt mindenki tudja (különös tekintettel a dentolabiális spiránsokra)

i'm gunnery sgt hartman, your senior drill instrutor. from now on you'll speak only when spoken to, and the first and the last word out of your filthy sewers will be "Sir". Do you maggots understand that?
[recruits answers: Sir. Yes Sir!]
Bullshit I can't hear you. Sound off like you got a pair!
[recruits repeats with a louder tone]
If you ladies leave my island, if you survive recruit training, you will be a weapon. You will be a minister of death praying for war. But until that day you are pukes. You are the lowest form of life on Earth. You are not even human, fucking beings. You are nothing but unorganized GRABASTIC pieces of amphibian shit. Because I am hard you will not like me. But the more you hate me the more you will learn. I am hard but I am fair. There is no racial bigotry here. I do not look down on niggers, kikes, wops or greasers. Here you are all equally worthless. And my orders are to weed out all non-hackers who do not pack the gear to serve in my beloved Corps. Do you maggots understand that?

http://www.youtube.com/watch?v=TLDaZvTfU9k  

- what's your name, scumbag?

- sir, private brown, sir

- bullshit, from now on you're private snowball. do you like that name?

- sir, szerinted?, sir!

szóval idáig tartott az idézet. érdekelne a gunnery sergeant hartman által használt grabastic (nyilvánvalóan) melléknév. ugyanis nem nagyon találtam a szónak másik (ettől eltérő) használatát, viszont nyitott vagyok a szó minden DOKUMENTÁLT előfordulására (előre lányok, előre!!!)
(én kiveszem a részem belőle)

sgt eá kötötte a lelkemre (mif@sz???!!! kinőtt???!!! és az fáj???)

szóval rábeszélt, h

1. kezdjem újra ezt az egész szart
2. ja, és mindenképpen legyen benne a mi emberünk

a mi emberünk m. kir. tiszt.

nem hülyeségből lett az. (mondjuk, sokak szerint nem okos. ezzel szemben meglehetősen.... khm... szóval NEM okos, vágod?)

rendszeresen hangos "kolléga" felkiáltással köszönt, pedig már mondtam neki,hogy

1. "mióta vagyok én kurva?" ahogy csortos színész fogalmazott, midőn egy ifjú kollegina hasonló módon találta megszólítani
2. a társadalmi munkamegosztás viszonylag régi dolog: van, aki a present perfect-hez ért, meg ilyesmi, mások meg máshoz ("átjáróra zárkózz", szökellés, faszom!!!)

no, ő mondta a subject-line-ban idézett mondatot (én ehhez kevés vagyok, ugyanis):

"szeretem én a tréfát, csak nem értem"

aha, mások meg avval híreskedtek, h "kicsi a f@szom, de vékony"!!! (más ejtésmódban: "rövid, de puha")

néha tényleg eszembe (?) jut, h mi a retket keresek én ott

(nem kell megválaszolni, történelem haverem majd jól tudni fogja anélkül is: ez csak amolyan retorikai kérdés volt, jó?)

ja, és tudom, hogy mindenkit nagyjából annyira érdekel, mint lovat a hátúszás, de

szóval nem sikerült leszoknom a cigiről, ha érdekel vkit (nem feltételezem, mert ide csak rendes emberek járnak... mondjuk a fent említett szds is járt már itt, nem?)

no szóval....

a követekező (teljesen tudományos) következtetéseket vontam le a szakirodalomból

az ember, ha rászánja magát a leszokásra, kötelességének érzi, hogy publikálja a saját tapasztalatait, kínjait stb (van az alanti bejegyzésekben néhány link, amelyek ilyen bejegyzésekre mutatnak)

ezen bejegyzések a következő közös sajátosságokat viselik (mindegyik alanti állítás igaz ezen sorok szerény szerzőjére is):

1. a bejegyzés címe mindenképpen hordozza a nap sorszámát, ami dohányzás nélkül telt (esetenként még egyazon napon belül is több bejegyzés olvasható)
2. minden blogger kötelességének érzi, hogy kommunikálja az általa preferát módszert, és annak a mindenhatóságát és / vagy saját kétségeit
3. nagyjából a tizenvalahanyadik napnál elkezdenek ritkulni a bejegyzések, majd, kisvártatva, teljesen megszűnnek (lásd alant)

ennek több oka is lehet:

1. a blogger elveszti érdeklődését a téma iránt (vagy legalábbis nem nagyon kívánja kommunikálni tovább)
2. vagy (és valószínűleg) elbuknak (ahogy jelen sorok szerény szerzője is)

és akkor végetért a történet

mindazáltal: szeretném leszögezni, hogy nem fogom feladni.

újrakezdem. újra el fogok bukni, de nem adom fel. (a függőség kegyetlen dolog: sírig tartó szerelem, ahogy hallottam... meg hát látom is...)

no, szóval: hallotok még rólam, meg a harcról.....

szóval, az úgy volt, h kosztolányi kezdte ("nem jó a koszt, ó lány, ide zsömlét hozzon" - vagy valami ilyesmi)

erre gondoltam, én is akarok ilyet, csináltam is valamikor, de az annyira gagyi volt, h magam is szégyelltem... viszont....

viszont dvn nevezetű ivadékomban van a legtöbb nyelvi gén, és egyszer beszéltem neki erről, és komolyan vette, és megalkotta, de aztán elvesztette, de aztán tegnap megint emlékezetibe idéztem, és ebből lett ez:

A ronda rab Ontarióból szökött.

Fárad a rab, ontja a vicceket.

A zord arabon tulajdonképpen semmilyen érzelem sem látszott.

A radar a bontásra ítélt termékek között fekszik már.

A faképnél hagyott, zord ara bontotta a templom díszleteit.

Miért hadar a bontás vezetője?

A lány csak egy darabon tart velünk.

Rosszul működik a gép, már tíz munkadarabon találtam hibát.

„A dara bontja a fémet” mondta a felkészületlen vegyész.

Hány darab „on the table” kezdetű mondatot mondjak, hogy megértsétek, mit jelent ez a prepozíció?

„Les dara bon” tette hozzá tört franciasággal Jean az Antillákról.

szóval elbuktam

esendő az ember

nem nagyon, és nem véglegesen, de azért mégis.

az úgy volt, hogy a tegnapi 12. napon el voltam menve. (hogy hová, az egyrészt lényegtelen, csak untatnám vele a nyájas olvasót, másrészt meg a kenyéradó cégem iránti lojalitásból nem is nagyon publikus, tehát nem, oszt kész) szóval el voltam menve (sic!) és ottan adódott egy kisebbfajta stresszhelyzet. (jobban belegondolva nem is volt az a helyzet olyan aprócska, szóval volt stressz... meg lehetett volna még nagyobb is, ha egy picinyt másként alakulnak a dolgok... de nem alakultak másként, hanem a jó irányba fordult a dolgok menete... mindegy... nem részletezném)

szóval ottan volt az a 1-1,5 órás stressz, amikor lebegett fölöttem damoklész micsodája rendesen, és akkor nem (éreztem ugyan a vesztem, de nem)

hanem aztán, amikor elmúlt... és lehetett tudni, hogy nincsen baj... szóval akkor....

- adj egy cigit

- nem adok, mert leszoktál

- azt majd én szabályozom, igen? különben sem szoktam le. ilyen hülyeséget az én számból biztosan nem hallottál. azt mondtam, hogy nem gyújtok rá (once you're dependent, you'll be dependent 4ever, amen)

- akkor sem adok

no, és ez volt az a pillanat, hogy életemben először visszaéltem a rendfokozatommal, és arcomból kikelve, szederjes arccal, és kötélvastagságúra dagadt erekkel a nyakamban elkezdtem üvölteni, hogy (inkább nem idézném)

szóval adott....

és az volt a mennyország... nagyon szépen lassan, és ottlik után "takarékosan" szívtam végig

aztán megint nem

aztán ma reggel meg 15:24 alatt abszolváltam a 3200 métert... gyanítom, personal best. még ha egy perccel lassabb vagyok, akkor is a maszkimális (sic!) pontszámot (160) kapom. aztán a push-upsra, meg a sit-upsra már kevesebb figyelmet fordítottam. mindegy, így is nagyon kemény vagyok. (4:48 perc/km)

ja, és aztán még volt egy kis ünnepség (budavár visszavétele, ilyesmi), ahol megint csak igen fontos szerepet kaptam (fegyver is volt nálam, bizony!!!!) a jövő héten meg master of ceremony leszek (a helyi ejtésmódban: "narrátor" -- mindegy, nem tudom kiverni belőlük)

ja, és a jövő hét megint csak meglehetősen bonyolult lesz (nemzetközi feladatok, kapcsolatépítés, protokoll, meló all in one). adjon hozzá sok erőt a teremtő!

aztán hazafelé jövet láttam egy audi márkájú autót, aminek a rendszáma úgy kezdődött, h KIA... ettől nekem megint könnyebb lett kicsit

más meg most nem jut eszembe. nagyon fáradt vagyok. (meg együgyü, vagy tán csak jó?)

ezeket meg nem én találtam ki, hanem az egyik tegnapi link alatt találtam olvasni (szívesen húznék belőle, de én is szenvedek, szenvedjen az is, aki olvassa)

(ja, és tudjátok!, h ezt még akkor írtam, amikor éppen csak megvolt a 10, he-he :DD)

ja, és azért az eléggé odabasz, hogy tuképpen a személyiségemet dobom a kutyák elé, vagy a kukába, vagy hová, meg mindent, ami eddig voltam.

szar ez. akárhogy is!!!

Néhány dohányzásról leszokni kívánó ember fokozatosan próbálja nikotinfogyasztásának mértékét csökkenteni: vagy a napi cigaretták számának csökkentésével, vagy alacsony nikotin-/kátránytartalmú cigarettákra való áttéréssel. Ez utóbbi ritkán jár sikerrel, mert a dohányos tudattalanul is „szabályozza" a nikotin bevételét: az alacsonyabb nikotintartalmat az elszívott cigaretták számának emelésével és a „letüdőzés" mértékének és idejének növelésével kompenzálja, ezáltal ugyanaz a mennyiségű nikotinszint alakul ki a vérben (dohánygyárak light-cigarettás hazug reklámkampánya!)

Nehezítsük meg a rutint! Más-más helyre rakjuk magunk elől a cigarettásdobozt, ne legyen kéznél a gyufa, az öngyújtó. Másink kezünkbe, másik ujjaink közé fogjuk a füstokádó kátrányrudat. Tudatosan zavarjuk meg a szertartást, szoktassuk rá idegrendszerünket arra, hogy ezen túl már nem találhatunk oly könnyen pótcselekvés-szerű menekülést a napok hordalékai elől.

Amerikában népszerű a Cold Turkey, a „hideg pulyka" módszer: nagyszabású reklámhadjárat keretében dohányzásellenes állami vagy magánalapítványok többmilliós első díját veheti át az a kerület, falu, vagy gyár, amelynek dohányosai egy éven keresztül nem gyújtanak rá és egymást erősítik, szociálpszichológiai értelemben, e nemes verseny során. Rendkívül médiabarát metódus ez, látványos show-elemekkel, sok jó riport készülhet akció közben - és hogy kinek éri meg? Mindenkinek, aki részt vesz benne...

A következő módszer a függőséget okozó nikotin pótlása, helyettesítése sajátosan - orvosilag - manipulált nikotinnal, ami így, kellően legyengített formában, sokkal kevésbé kártékony. Ez az ún. nikotint pótló terápia (NRT=Nicotine Replacement Therapy). (Elveiben ez a módszer nagyon hasonlatos a drogosoknak időnként adagolt methadon nevű drogpótlékhoz.) Gyakori formája a bőrre helyezhető és onnan felszívódó nikotin-tapasz, ezzel már évek óta dolgoznak egyebek közt a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézetben és más ambulanciákon. A nikotinos bőrtapasz felhelyezését követően egy ideig fenntartja a vérben a minimális nikotinszintet. Mellékhatása lehet viszont álmatlanság, lidérces álmokkal kísérve, és a bőrallergia. Aki jellemileg gyengébb lévén nem bírja ki és a tapasz mellett rágyújt, akár szívrohamot is átélhet. Létezik orr-spray formájában is. Sőt forgalomban van nikotinos rágógumi is. Ezek mind csökkentik az elvonási tünetek hevességét.

Létezik averziós terápia is: ilyenkor egyik cigarettáról a másikra gyújtunk, láncdohányzó-szerűen, míg csak kétségbeejtően rosszul nem leszünk a húszadik-harmincadik száltól (teherbírás határáig szív az egyén). Közben meg csak rossz dolgokra kell gondolni, életünk kudarcaira és így a cigarettázás valami szörnyű élmény-együttessel kapcsolódik össze. Egyes esetekben dohányzás közben elektromos ütésekkel büntetnek, és mindezeket a negatív, kellemetlen, averzív ingereket párosítják a dohányzára való késztetéssel (ez a rejtett érzékenyítés módszere). Az averziós terápia tehát a dohányzás habituális (megszokott) gyakorlatához kötődő pozitív élményt próbálja kioltani (feltételes reflexet) negatív élmények csatolásával. Acetátot is alkalmaznak erre a célra, rágógumi vagy cukorka formájában. Elfogyasztása után az ezüst acetát rezidumot hagy a szájban, mely a dohányfüsttel egy rendkívül kellemetlen, fémes ízű szulfid sót képez. Ez a hatás kb. 1-4 óráig áll fenn az elfogyasztást követően, és segít a dohányzástól való tartózkodás gondolatának fenntartásában. Problémát jelenthet alkalmazása során a compliance (beteg kooperációjának) hiánya és a néhány hét alatt a körmök alatt és a bőrben történő ezüstlerakódás okozta kellemetlen elszíneződés. Összefoglalva ez az averziós kezelés a vágyakozást kísérli meg tompítani, és az ellenállást fokozni a dohányzási kísértéssel szemben - mégpedig a dohányfüstben rejlő, kellemetlen hatásokra alapuló reakció (válasz) kondicionálásával. Feltételezések szerint az averzív következmények tapasztalata olyan vágyat teremt, hogy az egyén ne gyújtson rá a korábban jutalmazó körülmények között. Végső soron e késztetése elég erőssé válhat arra, hogy leszerelje a dohányzásra való ösztönzést.

A dohányzás abbahagyása, feladása nem leszokás, hanem - pszichológiailag - lemondás. Aki lemond valamiről, ami neki eddig fontos volt, az pszichikusan tárgyvesztési folyamatot indít el. Ami eddig önképének része volt, a dohányos identitásáról le kell mondania. Elveszti azt a teljességet, ami egyensúlyt adott az életvezetésének.

A lemondás folyamatában az első stádium a tagadás, „Nem akarok többé dohányozni!". Felborul a lelki egyensúly és viselkedésprogram (automatizmusok), rendszere, az egyén biológiai (elvonási) és pszichikus (tárgyvesztéses) élményeket szenved el. A megnyugvás három hónap múltán következik be először, a friss „amputáció sebe" mintha begyógyulna, de az egyén sérülékeny marad. Az „amputált" cigaretta-identitás helyett még nem fejlődött ki a pótló-kompenzáló „egészség", a lelki hiányt még semmiféle tartalom nem tölti ki. Ha az „identitás"-hiányt az egyén számára negatív önkép tapasztalatok kezdik pótolni, pl. meghízásos testkép-változás, akkor az egy év körüli absztinencia krízisében "tudatos döntéssel" választja a két rossz - dohányzás és például a kövérség - közül azt, ami számára kedvezőbb rossz: általában a dohányzást (tehát itt alacsony a tudatosság foka). A hároméves krízis is hasonló „tudatos döntésen" alapuló identitás-korrekció, amint a háromtól hét évig tartó, „teljes identitás átszerveződési" folyamat menet közbeni kríziseit is ilyen lelki rugók mozgatják. Szóval a lemondás utáni 3 év a legkritikusabb, fokozottan fennáll a relapszusveszély, és a visszaesés nagyjából a leszokástól számított első év vége és a harmadik év eleje között egy szélsőséges élménybehatásra adott reakcióként következik be (itt mát aktív a döntés). A harmadik év után mindig valamilyen tárgyvesztési élmény által indukált, elkeseredettségben hozott tudatos döntés eredménye lesz a visszaszokás. A harmadik év környéke is kritikus! Itt a visszaesésnek mindig valamilyen tárgyvesztési trauma a kiváltója. Ez a kárpótló veszteség-kompenzáló döntés megszülethet testi-lelki vagy szociális veszteség nyomán, a lényeg csupán abban áll, hogy akarati döntéssel veszi vissza az egyén a cigarettát és nem bánja, mi történik azután. „Ennél rosszabb (ti. amit átél az akut veszteségben) már úgy sem lehet!" - gondolja.

E lemondási „séma" vázolására azért van szükség, mert a szó szoros értelmében vett leszokás hét év absztinencia után mondható ki. A lelki „vágy- és szenvedélyerők" ekkorra jutnak totális inaktivitási atrófia (nem működtetés miatti elsorvadás) állapotába. Ekkor már nincs mi ellen küzdeni, a dohányzás utáni vágya elhalt. A tudat ugyan megtagadja a szenvedélyt, de a tudattalannak nincs időfogalma, a szenvedély-magatartás gyökere pedig tudattalan. Ezért csak a tudat (az akarat) ereje lehet megtartó, a tudattalan mindig vágyakozó marad. Tehát, ezért csak a lemondás első 7 évében van veszélyben az a dohányos, aki absztinenssé vált. Mint ahogy az ember sejtjei mintegy 7 év alatt cserélődnek át, a dohányos magatartásprogramozó és késztetési rendszerének átállítódásához és a tudattalan vágy inaktivitási atrófiájához is kb. 7 esztendő szükséges. Ha valami elvesztett, és fontos volt, akkor - ha lehet - pótolnunk kell, hogy ne fájjon annyira a veszteség. A dohányzásról való lemondás lélektani programjának alapszabályai: úgy vegyünk el valamit (a dohányzás biológiai- és pszichikai-magatartási egészét), hogy azt azonnal pótoljuk valami mással, ami az egyénnek az önképét megerősíti és a hiány „sebét" enyhíti. A tapasztalat szerint kudarcra ítélt (távlatilag) minden olyan egyoldalú „leszoktatási" program, amely nem alkalmaz folyamatos kompenzáló-megerősítő (ez lehet jutalmazó is) technikákat.

A leszokás sikertelenségének okai

• kevés hit a leszokás sikerében
• dohányzó hozzátartozók, rokonok, barátok nagy száma
• nagyfokú társuló alkoholfogyasztás (ilyenkor rendkívül erős a „jó dolgok" irányába a csábítás. Az alkohol oldja a gátló-szabályozó mechanizmusokat és a relapszus „egy pillanat műve", mert az élvezetvágy begyújtja a pszichikus „örvénymechanizmus" és az egyik jó vonzza magához a másik jó kívánásának ingerét.)
• alacsony önbecsülés és az élethez és egészséghez való negatív hozzáállás
• hosszú idejű dohányzó múlt
• a negatív események okozta stressz dohányzással történő feloldásában való hit
• nagyfokú nikotinfüggőség (ezt jelzi a reggeli első cigaretta a felkelést követő 30 percen belül)
• nagyfokú nikotinfogyasztás (25 szál cigaretta felett/nap)

A leszokás sikertelenségének hátterében leggyakrabban a megvonási tünetek állnak, melyek elsöprő erejűek és a leszokni kívánó teljes pszichikumát uralják. Ez alatt nincs ereje más aspektusban gondolkodni, végiggondolnia a pszichikai függőség és diszkomfortérzés hátterét, tudatosan, amely segítene a leszokásban. Ebben az első és legfontosabb lépést a megvonási tünetek megszüntetése jelenti (NRT).

Amiért ismét rágyújt az absztinens ember, azért dohányzik leginkább.

„Porból s hamuból vétettél és hamuvá leszel, elszállsz, mint a füst Káin oltáráról" - szól a Biblia. Mintha már sejtették volna szerzői a démoni füstöt, amely az emberiség lassú elpusztításáért lesz felelős. Vagy „csak" megtizedeléséért. Vagy az indiánok bosszúja? Dakota vélemények szerint a „a dohány az indiánok bosszúja az akaratgyenge európai betolakodókkal szemben, akik azt a szent szertartásoktól leszakítva, bűnös élvezkedés formájában tették szenvedélyük tárgyává és ezzel kimondták fajuk fölött a halálos ítéletet.

A szivar egyszerre a jómód, a férfiasság és a luxus jelképe (fallikus szimbólum?).

Az Ön leszokásával kapcsolatos adatok:
www.dohanyzas.hu

2010/05/08 19:00 óta az eltelt dohányzásmentes idő:
0 év, 0 hónap, 10 nap, 2 óra, 17 perc.
A leszokás óta el nem szívott cigaretták száma: 200 db.
Az így megspórolt költség: 5250 Ft
 
Egyéb adatok:
Ezen idő alatt nem füstölt el 0.2 kg. dohányt,
nem szívódott fel a szervezetében 0.4 gramm nikotin,
és nem mérgezte magát 1.2 gramm kátránnyal és 1 gramm szénmonoxiddal.

innen lehet mindezt megnézni

nagyon érdekesen van ez kitalálva

ma reggel egészen konkrétan az volt a benyomásom, hogy that'll be the day when i die, ahogy buddy holly nyomatta valamikor az 50-es években,

vmi miatt nem megy: legyen elég a link: http://www.youtube.com/watch?v=mt02zuoxGj4

vagy ha nem is die, de minimum fall, v mi

szóval meg voltam róla győződve, hogy ma pedig végem lesz, mert annyira elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt a napot végig tudom csinálni, meg hát, ugye cigaretta is állandóan van nálam, meg tűz is, tehát dobta magát, hogy végem lesz. aztán el kellett mennem orvoshoz (nem, az egy másik történet), aztán jöttem be dolgozni, és valahogy elmúlt az a máma egészen biztosan végem lesz fíling, és egyelőre egyik legkönnyebb délelőttömet élem az elmúlt 10 napban

aztán már tegnap emlegettem ezt a www.dohanyzas.hu weboldalt. van nekik egy kalkulátoruk. az ember beüti, amit be kell ütni, az meg számol. nekem ma így számolt:

aztán tegnap délután bementem az egyik ilyen bioboltba, aminek az a neve, mint annak a csodaszernek, amit az a weboldal említett, ahonnan ez az egész elindult. szóval noni juice. szóval bementem, és mondtam, hogy olyan dolgok iránt érdeklődnék, ami segítene nekem abbahagynom a cigarettázást (leszokni már úgysem tudok, legfeljebb szüneteltetem)...

szóval volt ott egy nagyon szép, és nagyon szimpatikus asszony, de sajnos neki sem sikerült meggyőznie engem, a szkeptikus barmot, aki vagyok. pedig most már nagyon kéne valaki, aki meggyőz. mert mondhatnak mindenfélét, a függőség az bizony megmarad.

aztán meg az is egyre gyakrabban jut eszembe, hogy az ember számolgatja a napokat, az órákat, még tán a perceket is, meg mindent, amit a fenti kalkulátor kidob, de azért....

szóval, at the end of the day... ez végül is ÉLETFOGYT, nem?

és ettől sem lesz könnyebb

ma is keresgettem sorstársakat. ezekre leltem:

http://thediary.freeblog.hu/archives/2009/01/12/1_nap/

http://pazzo.hu/archives/2007/03/10/Leszokunk_a_dohanyzasrol_1nap/

http://jukebox.freeblog.hu/archives/2007/07/18/A_dohanyzasrol/

http://absint.freeblog.hu/archives/2010/01/19/Leszoktam_a_cigirol/

http://pupalibera.freeblog.hu/archives/2009/07/28/Hogyan_ne_szokjunk_le_a_dohanyzasrol/

http://defoe.freeblog.hu/archives/2007/01/07/No_cigiavagy_dohanyzasom_tortenete/

http://goclenaus.freeblog.hu/archives/2009/03/09/Dr_Veer_Andras__Dr_Eross_Laszlo_A_dohanyzas_rabsagaban/

és megint van egy komplett blog: http://leszokok.freeblog.hu

http://lostwords.freeblog.hu/archives/2010/01/13/Abbahagytam/

(szeretem olvasgatni ezeket, még akkor, ha....)

nehéz, nagyon nehéz

a hétvége, nyilván, könnyen elszaladt, de a hétfő reggel megint nagyon beletérdelt a hátamba, és hátracsavarta a karomat.

aztán, ahogy idefelé jöttem, láttam egy hirdetést a freeblog főoldalán, nem tartozik ugyan szorosan ide, de már csak a címe miatt is IDE kell, hogy linkeljem.

azt írja a szakirodalom, hogy ha valaki csak saját (akarat)erőből próbál úrrá lenni ezen a szaron, tehát mindenfajta segítség nélkül, akkor a sikeres leszokási arány 100:1. nem túl biztató, igaz? (egyelőre én ide tartozom) hogyha viszont az ember vmilyen segédeszközzel teszi ugyanezt (tapasz, tabletta, akkupunktúra stb), akkor a siker esélye máris 100:30-40. hát még ez sem túl meggyőző, de azért 30-40-szer több, mint az első esetben.

no, most mit tegyek?

aztán egy kicsit szétnéztem a freeblog-on. ezekre találtam a "dohányzás" szóra történő kereséssel (és ez csak az első két-három oldal legjava!!!):

http://silence.freeblog.hu/archives/2009/07/08/Dohanyzas/

http://bioexpress.freeblog.hu/archives/2006/07/16/Minden_otodik_magyarral_a_dohanyzas_vegez/

http://bmeg.freeblog.hu/archives/2008/12/18/Remes_dohanyzas/

http://vera82.freeblog.hu/archives/2006/12/12/Dohanyzas/

ez itten egy kiváltképp ostoba, de éppen azért:

http://vigyazzunkfoldunkre.freeblog.hu/archives/2009/02/24/A_dohanyzas_ellen_mit_ajanlunk/

egy kis ismeretterjesztői hevület:

http://rerex.freeblog.hu/archives/2007/06/02/Dohanyzas_elterjedese/

még egy leszokó (?): http://botsaska.freeblog.hu/archives/2010/01/26/vs_dohanyzas/

és egy pro-dohányista:

http://nelnuc.freeblog.hu/archives/2009/01/29/dohanyzas_NEM_ellen/

és van itt egy komplett blog, ami erről szól: http://dohanyzasleszokas.freeblog.hu

és itten találtam a következő címet ni: http://dohanyzas.hu/

eltelik majd ez is, mint a többi

nem jobb, nem rosszabb, csak úgy megy, ahogy jött

most múlik pontosan
engedem, hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem

hát valahogy így. ups and downs.

és megint leírhatom, hogy ma a legnehezebb, hiszen csütörtök van

babonák napja, csütörtök, amikor a legnehezebb

azt hiszem, ma délután (jobb meggyőződésem ellenére) mégis csak elköltök némi pénzt vmi csodaszerre. és majd próbálok nagyon hinni benne (gondolom a placebo ezeknél is működik)

és mivel senki nem győzött meg semmiről, pedig igény lett volna rá, meg tán még ígéret is (amit persze nem kívánnék számon kérni), úgy gondoltam, miért ne legyen az, ami azon az oldalon olvasható, ami ezt az egészet elindította....

ez itt a reklám helye:

polinesian noni juice (a google 0,17 másodperc alatt 11.200 találatot produkált)

de még mindig nyitva állok. győzzetek meg.

egyelőre más nem jut eszembe

és lőn este és reggel: negyedik nap

de jó lenne fejből tudni, hogy mit is teremtett az úr a negyedik napon. mindegy, már nem megy.

bölcs döntés volt, hogy tegnap mindkét doboz cigimet idebent hagytam. gyanítom, ha van nálam, rágyújtottam volna. de így nem. venni meg röstellettem.

viszont, ahogy már tegnap este is rávilágítottam, tegnap óta olyan szagokat meg illatokat érzek, amiket már egy jó ideje nem, csak olvastam róluk, meg az internetről töltöttem le őket. érdekes. van úgy, hogy egészen konkrétan kellemes, de olyan is van, hogy nem.

a hajnali futás a legjobb példa, mert akkor egyébként is jobban ki vannak hegyezve az érzékek: van olyankor minden. a virágok konkrétan jól esnek, de a vízben ázó fű, az már  minimum véleményes, de fogalmazhatnék úgyis, hogy szar, és akkor még nagyon sok mindent nem említettem, ami meg még szarabb. meg most már azért tudom, hogy mit érezhettek nem dohányzó polgártársaim, amikor velem álltak szóba. buszra viszont ezután pláne nem fogok szállni (mondjuk ez csak érintőlegesen tartozik ide, de vhogy eszembe jutott).

azt szeretném tudni, hogy mikor múlik már el ez a bizonytalan remegés, v mi a gránát ez, ami itten ráz már napok óta... olyan nem is tudom, milyen.... olyan bizsergő... mint régen, amikor szerelmes volt az ember, csak ez nagyon szar... szóval, hogy ez mikor megy már el innen a f@szba, mert egy pillanatig nem akarnám tartóztatni, sőt, már nagyon nem bánnám, ha húzna innen a p'csába

érdekes ez a szokjunk-le-a-dohányzásról biznisz is. (mert egészen komoly iparág, afelől ne legyen kétségünk) gondolom arra épít, hogy egészségtudatos, de dohányos választópolgárok hajlandók arra, hogy némi anyagi áldozatot vállaljanak azért, hogy megszabaduljanak ettől. az erre fordított pénz, akár elérheti a dohányzásra költött összeg két-háromszorosát is. no most, ha sikerül leszokni, akkor elveszítettünk egy embert, egy potenciális vevőt, bajban vagyunk: szűkül a piac. ezért, ahogy hallom, az összes piacon elérhető módszer (tapaszok, tabletták, akupunktúra, bánattuggya mi) vhogy egyöntetűen nagyjából 3 hónapig hatásos. mert akkor bizony elkerülhetetlenül jön a visszaszokás. de mégis siker volt, hiszen három hónap nagy idő. és akkor megint egy kicsit a dohánylobbi csinál pénzt, amíg meg nem születik az új elhatározás: "a legutóbb már MAJNEM sikerült, csak én voltam a türelmetlen, de mostan majd sokkal okosabban fogom csinálni...."

és akkor kezdődik előről....

az sem lehetetlen, hogy a dohánylobbi, meg a szokjunk-le-a-dohányról lobbi tuképpen kéz a kézben együttműködik, és úgy szeretik egymást, hogy na

rosszindulatú vagyok, de vállalom. és némelyik igen rafinált. az én bibliámról is elég nehezen jött le, hogy az is promóció. csak olyan ügyesen van kitalálva, hogy csak a harmadik alapos átolvasásnál derül ki, hogy tuképpen mi is a termék... mert addig csak a "teljesen ingyenes" meg a "végleges leszokás" meg a c-vitamin, ásványvíz képletben kering az ember.

szóval az én esetemben ez a noni juice. egyelőre még nem nyúltam hozzá. győzzön meg előbb valaki, hogy kell az nekem, és hozzá fogok nyúlni, úgy éljek.

győzzetek meg.

vagy akár másról. például az akupunktúráról (v hogy is kell mán írni ezt a szart), vagy bármi másról. sose volt ilyen könnyű dolgotok: nagggyon meggyőzhető vagyok az utóbbi napokban.

nosza... győzzön már meg végre valaki....

lécci-lécci!!!

közeledünk a jelenhez:

ez meg ma reggel jött ki:

no, akkor eltelt az első két teljes nap
állítólag túl vagyok a nehezén, és innen már sétagalopp....
hát, nem szívesen ábrándítanék ki senkit, viszont a rideg valóság az, hogy én tudom, hogy ezentúl sem lesz könnyebb...
tegnap este egyébiránt istenkísértésbe fogtam
old habits die hard (ahogy mick jagger énekelte sheryl crowe-val), gondoltam, és elmentem fröccsözni
és akkor sem szakadt le az ég...
szóval simán (?) ment
nem ment persze simán, de ki lehetett bírni
aztán elgondolkodtam ezen a web-oldalon is
azt mondtad, olvassam el minden nap
hát a sok átszaladásból lassan összeállt egy rendes olvasás (?)
elég nehezen jött le, hogy ez végül is egy termék reklámja: ez lenne az a bizonyos polinesian noni juice
(én erről először azt hittem, h két dolog, valójában egy, he-he)
nem baj az.
meg aztán van némi következetlenség is.
az elején azt mondja (helyesen), aki dohányzott az dohányos marad
aztán meg azt mantráztatja az emberrel, hogy én leszoktam a dohányzásról, nem vagyok dohányos... stb.

ma reggel mindenesetre megfogadtam azt a tanácsot, hogy nem a megszokott úton jöttem munkába (hülye egy dolog, mert kétszer tovább tartott, mint rendesen, de ha egyszer így kell, akkor így kell) meg kell törni azokat a szokásmintákat (habár: old habits die hard)

/itt volt egy bekezdés, amit kicenzúráztam -- öncenzúráztam/

mondtad, hogy majd milyen büszke leszek. nohát pontosan attól félek: a kevélység, a hét halálos bűn egyike (egyébként azok közül csak az irigységtől, meg a fösvénységtől vagyok többé-kevésbé mentes). egyszer fordítottam egy novellát (frank o'connor: az iszákos), az is pont erről szólt. h annyira büszke volt, hogy nem iszik, hogy azt meg kellett ünnepelni: mondjuk egy korsó sörrel. (elő kéne keríteni azt a szöveget, nagyon szerettem)

no, megyek szorgoskodni (nem akarok büszke lenni, mert az bűnre csábít, inkább alázatosan dolgozgatok)

és most vagyunk a harmadik nap delén (és most megint csak az a sor jön elém, hogy "a harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon"... nincsenek illúzióim, lesz még néhány nehéz nap)

szóval, ma hajnalban úgy döntöttem, hogy nem megyek futni, hanem inkább majd napközben sportolok egy kicsit. (magyarázó megjegyzés: az nálunk nem a jóravaló restség /még egy halálos bűn/ jele, meg nem is kegy, hanem járandóság és kötelezettség, h az ember napi egy órán át edzi a testét) mert ugye, meg kell törni azokat a csúnya szokásmintákat, vagy hogy is híjja mán őket a biblia?  no szóval, hogy ne legyen az ember a szokásainak a rabja. ha eddig balra, akkor mostantól jobbra. gondoltam, az is egyfajta szokásminta törés, hogyha a hajnali futást áthelyezem délelőttre, ma feszes napirendem egyébként is lehetővé tette.

és akkor futottam egy rövidet, viszont a szokásosnál sokkal lendületesebbet (nem magyaráznám, miért). szóval, azt hittem, hogy utána majd kicsit enyhül a kín. de nem.

azt hiszem, most megyek át a legerősebb krízisen az elmúlt három napban.

csak arra tudok gondolni, milyen jó lesz majd rágyújtani. persze tudom, h annak a pillanatnak nem szabad eljönnie. vagy ha eljön, akkor baj van. (nincsen persze akkor sem nagyobb baj, mint mondjuk a múlt héten volt, de akkor is.)

szentlecke:

"Előbb vagy utóbb, de mindenki leszokik – Ne várja meg, amíg késő lesz"

erre próbálok gondolni. akkor inkább már most.

no, most nagyon erősen elővett megint: nem tudok itt maradni. fel kell állnom. innom kell egy kis vizet. beveszek megint egy c-vitamint. meg csinálom azt a hülye légző gyakorlatot, hátha az segít (nem, az p*-ját, ahogy a régi vicc mondja)

innen folytatom. erős vagyok

szóval ezt meg hétfőn reggel írtam:

tulajdonképpen úgy terveztem, h a mai (hétfő) lesz az első nap, de aztán vasárnap reggel arra ébredtem, hogy inkább mégis egy nappal előrehozom
így elmaradt a majd-nagyon-jól-megtervezem-

kaptam persze biztatást, meg mindent, ami nagyon sokat jelentett

aztán valamikor nap közben:

szóval, erről megint az derült ki, mint sok egyébről, hogy

i'll do it MY WAAAAYYY (és ez olyan nagyon sinatrásan van ám énekelve)
szóval, hogy nem követem szorosan a leírtakat, hanem majd én szabályozom
vannak nehéz pillanatok, de egyelőre kezelhető
annak tűnik, de ez lehet becsapás is:

at night a candle's brighter than the sun

de azért nem könnyű

aztán meg estefelé:

jaj, csak így maradjon!!!!

ez volt tegnap este.

közeledünk a jelenhez.

szóval akkor ilyesmik folytak a kezemről a billentyűzetre:

no, megnéztem, elolvastam, illetve inkább csak átfutottam
néhány dolog nekem egy kicsit olyan pszichoizés hablatynak tűnik, de ha segít, miért is ne?
beszerzem, amit be kell szerezni, és akkor jövő hétfőtől
az is jó, hogy nem kell reggel kezdeni
akkor mondjuk jövő hétfőn este
barátom nem igen van

istenem, adj elég erőt!
ezt most tényleg komolyan kéne venni

meg azt, hogy

ezek mik ezek?
antioxidánsok, Polinesian Noni Juice, C-vitamin,
mondjuk a c-vitamint értem, de többi?
bemegyek gyógytárba, és mondom, hogy kérek antioxidánst, de a jobbikból (ez most nem politika)
erről megint idióta /öncenzúra/ kollégám jut eszembe, aki tavaly azzal állított be egy apotékába, hogy "tessék nekem valami olyasmit adni, ami javítja a középkorú iszákos férfiak túlélési esélyeit"
és adtak neki

meg még azt is, hogy

még hozzá sem fogtam, de máris tele vagyok kétségekel:
missus azzal jött vissza, h azt mondták a drug-store-ban, h lépcsőzetesen kell abbahagyni... (mert....)
a javasolt oldal a vér-radikális abbahagyást preferálja... (mert...)
ráadásul még mondtak néhány terméket, amitől majd könnyebb lesz
szerintük
szerintem nem
nem olcsó, de tán megéri (?)
a biztonság kedviért azért jó sok cigarettát elszívtam ma (mondjuk csak futás után), hogy tudjam, milyen is volt....
de hát az nem olyan, igaz?
már most is szenvedek, pedig....
már most több cigaretta van itthon, mint amennyit i could possibly smoke until monday....

nyitok ennek a szarnak egy egész blogot
az lesz a nemdohányos barátom, nem?: blogok ritkán dohányoznak, igaz?

be vagyok ám reccsentve rendesen (beleive me)

full of doubts

aztán persze látjuk, hogy csak nem született új blog, mert ide is elfér, ezt már úgysem nagyon látogatja senki, hálistennek...

a következőt már megint új posztba kell

no, szóval, ami itten lesz olvasandó, az nem egészen kezdődött, hanem inkább már régebben

megpróbálom copy&pésztezni az itt-ott fellelhető digitális morzsákból, amiből esetleg összeállhat valamiféle történet, anélkül, hogy olyanokat kéne mondanom, amiket éppen nem akarok, vagy neveket kéne ideírnom (volt már olyan is, hogy igen, de most meg talán inkább nem)

nem tudom, ez a blog volt-e az, vagy ennek jogelődje, amikor arról beszéltem, hogy "dadda goes blood pressure" (mert tudom, hogy valahol egyszer nagyon viccesen megírtam, csak már nem tudom, hol). szóval a múlt héten megint a látókörömbe került a probléma. a magas vérnyomás problémája, ugyanis.

aztán nyugtatgattak, hogy az uralható, meg minden, ha és amennyiben... (és itten is szigorúan volt nézve, meg mindenféle okos ujjak meredtek a levegőbe fenyegetőn.)

nagyjából ekkor volt az, amikor felrémlett bennem, hogy talán... esetleg... annyi év láncdohányzása után... olyan sok sikertelen próbálkozás után... megint meg kéne próbálni....

idézet

Pinker sets out to disabuse the reader of a number of common ideas about language, e.g. that children must be taught to use it, that most people's grammar is poor, that the quality of language is steadily declining, that language has a heavy influence on a person's possible range of thoughts (the Sapir-Whorf hypothesis), and that nonhuman animals have been taught language (see Great Ape language). Each of these claims, he argues, is false. Instead, Pinker sees language as an ability unique to humans, produced by evolution to solve the specific problem of communication among social hunter-gatherers. He compares language to other species' specialized adaptations such as spiders' web-weaving or beavers' dam-building behavior, calling all three "instincts."

By calling language an instinct, Pinker means that it is not a human invention in the sense that metalworking and even writing are. While only some human cultures possess these technologies, all cultures possess language. As further evidence for the universality of language, Pinker notes that children spontaneously invent a consistent grammatical speech (a creole) even if they grow up among a mixed-culture population speaking an informal trade pidgin with no consistent rules. Deaf babies "babble" with their hands as others normally do with voice, and spontaneously invent sign languages with true grammar rather than a crude "me Tarzan, you Jane" pointing system. Language (speech) also develops in the absence of formal instruction or active attempts by parents to correct children's grammar. These signs suggest that rather than being a human invention, language is an innate human ability. Pinker also distinguishes language from humans' general reasoning ability, emphasizing that it is not simply a mark of advanced intelligence but rather a specialized "mental module". He distinguishes the linguist's notion of grammar, such as the placement of adjectives, from formal rules such as those in the American English writing style guide. He argues that because rules like "a preposition is not a proper word to end a sentence with" must be explicitly taught, they are irrelevant to actual communication and should be ignored. Instead, he recommends guides such as The Elements of Style, which focus on clarity of expression rather than prescriptive rules of grammar.

Pinker attempts to trace the outlines of the language instinct by citing his own studies of language acquisition in children, and the works of many other linguists and psychologists in multiple fields, as well as numerous examples from popular culture. He notes, for instance, that specific types of brain damage cause specific impairments of language such as Broca's aphasia or Wernicke's aphasia, that specific types of grammatical construction are especially hard to understand, and that there seems to be a critical period in childhood for language development just as there is a critical period for vision development in cats. Much of the book refers to Chomsky's concept of a universal grammar, a meta-grammar into which all human languages fit. Pinker explains that a universal grammar represents specific structures in the human brain that recognize the general rules of other humans' speech, such as whether the local language places adjectives before or after nouns, and begin a specialized and very rapid learning process not explainable as reasoning from first principles or pure logic. This learning machinery exists only during a specific critical period of childhood and is then disassembled for thrift, freeing resources in an energy-hungry brain.

The implications of the language-instinct hypothesis are far-reaching. Language and similar abilities are some of the traits that most clearly set humans apart from other animals, and have been claimed by thinkers such as Alfred Russel Wallace and Samuel Taylor Coleridge as the work of God. If language and other mental abilities are in fact explainable as products of evolution, as Pinker argues, then appeal to a higher power is not necessary to describe why these abilities exist.

Pinker challenges the fields of astrobiology and artificial intelligence as well. If language is a specialized ability evolved by humans' ancestors to aid survival in a particular environment, then a search for human-like intelligence elsewhere in the universe (e.g. SETI) is as futile as it would be for elephants to conduct a Search for Extra-Terrestrial Trunks and consider all non-trunk-using species inferior. Pinker cites the Loebner Prize contest in artificial intelligence as evidence that the field is still far from achieving meaningful conversational ability or even plausible parsing of ordinary typed English. (Contest entrants claim that their chatterbot approach to conversation is steadily advancing and achieving practical results.)

Pinker's arguments mesh with his other books, How the Mind Works (a discussion of a wide range of mental abilities as specialized evolution-built modules) and The Blank Slate (a denial that humans are shaped purely by culture rather than instinct). His claims are also similar to those of Edward O. Wilson (Consilience: The Unity of Knowledge), Richard Dawkins (The Selfish Gene), Douglas Hofstadter (Gödel, Escher, Bach) and Richard Brodie (Virus of the Mind). Each of these thinkers argue for sociobiology, the concept that human behavior and thought are best explained in terms of evolution of genes and memes. Collectively, these attempts to apply evolutionary theory to psychology are known simply as evolutionary psychology. Because sociobiology/evolutionary psychology challenges traditional notions of the nature of thought, morality and emotion, the field remains controversial.

láttam, tudom

hallottam, szólt hozzám

tudom, h szeret is engem

meg ilyenek:

szóval bevittem én magammal pinker professzor alapvetését, de az a helyzet, hogy fegyver volt nálam, és nem féltem volna használni (mellékszál, h nem is nagyon tudtam volna), és ebből (?) kifolyólag inkább a FEUVE (jelentsen ez bármit is) és egy james bond film rejtelmeiben merültem el, de azért

folytatom:

a komplex nyelveknek ez a mindenütt-jelenvalósága az emberi lények körében (meglehetősen nagyot szólt!!!), sok megfigyelőben azt a hitet keltette, hogy ez egyúttal bizonyítéka is a "nyelvi ösztön" meglétének. de mindig is voltak olyan keményfejű gondolkodók (mint pölö hilarry putnam, v épp jelen sorok jegyzője), akiknek ez egyáltalán nem volt bizonyíték. ahogy a korábbi századok utazói soha sem találkoztak nyelv nélküli törzsekkel, a mai antropológusaknak is gondot okoz, hogy olyan embereket találjanak, akik nem ismerik a videó, coca-cola, vagy éppen a metallica póló fogalmát. a nyelv már a coca-cola előtt is egyetemes volt, és hasznosabb is. inkább olyan, mint az a tény, hogy a kezünkkel eszünk, nem pedig a lábunkkal, mégsem kívánunk felállítani egy ezt magyarázó ösztönt, igaz?

a nyelv nélkülözhetetlen a mindennapi élethez: a főzéshez, a szerelemhez (no jó, ahhoz nem feltétlenül), a vitához, a tárgyaláshoz, a tanításhoz. mivel a szükség szüli a tolvajt, még azt találjuk gondolni, hogy a nyelvet vmi leleményes népség találta ki sok-sok évvel ezelőtt. az egyetemes nyelvtan nyilván vmi egyetemes kényszerhelyzetet tükröz vissza az emberi információ-feldolgozás egyetemes korlátjaival. minden nyelvben van szó a "víz"-re és a "láb"-ra, mert minden embernek szüksége van vízre, és van lába. egyetlen nyelvben sincs millió szótagú szó, mert ki a f@sznak van rá ideje, h végigmondja? ahogy fel vagyon találva (a nyelv, ugyanis), azonnal beássa magát abba a kultúrába, ahol kitalálták, és szülőről gyermekre száll tanítás útján (jelesül úgy, hogy a gyerek utánozza a szüleit). a nyelvvel rendelkező kultúrákból meg aztán úgy terjed el ez az izé a "csendes" törzsek közé, mint vmi bozóttűz, v inkább járvány. mindezen folyamatok mélyén a csodálatosan hajlékony emberi intelligencia rejlik az ő sokrétű tanulási stratégiáival.

tehát a nyelvek egyetemessége nem úgy következik a velünk született nyelvi ösztönből, ahogy az éjszaka követi a nappalt. hogy rávilágítsunk a "nyelvi ösztön" meglétére, fel kell tételeznünk egy "nyelvtani gén" meglétét. az alant következő okfejtés pinker professzor saját szakterületéről származik: a gyermeki nyelvi fejlődés tanulmányozása indította erre az útra. az érvelés legfontosabb része, hogy a komplex nyelvek azért egyetemesek, mert minden gyermek ÚJRATEREMTI a nyelvet generációról generációra. nem azért mert tanítják neki, nem azért, mert általában okos, nem azért mert hasznos, hanem mert NEM TEHET MÁST.

***

talán azzal kéne kezdeni, hogy hogyan keletkeztek a jelenleg létező nyelvek, nem? de akkor ugyanabba a csapdába esünk, mint minden történelmi tudomány: jelesül, csak eggyel hátrébb toljuk az időben a minket érdeklő problémát. azt kéne tán látni, hogyan születnek komplex nyelvek a semmiből... dehát olyat meg ki látott?!

láttunk annál csúnyábbat is:

az emberiség története tele van apró csodákkal: ezek közé tartozik a triangle-trade keretébe sorolható atlanti rabszolga-kereskedelem is (előfordult máshol is, mondjuk a csendes-óceán déli részén) lehet, hogy tudatosan, szemüket bábel-tornyára vetvén, bizonyos (kávé, dohány ill. gyapot) ültetvényesek kínosan ügyeltek rá, hogy munkásaik különböző nyelvi háttérből származzanak; mások meg nem, de akkor is együtt kellett élniük azzal, hogy sok nyelvbéli dolgozó dolgozott ottan nekik. amikor különböző nyelveket beszélők kerülnek össze, és gyakorlati feladatokat kell végrehajtaniuk, és nincs lehetőségük megtanulni egymás nyelvét, akkor nagyon gyorsan kialakul a PIDGIN: a gazda nyelvéből kölcsönzött szavaknak mindenféle grammatika nélküli összekapcsolása. bizony, ez a pidgin lehet a lingua franca, és évtizedek során elérheti a komplexitás soha nem látott fokát (philip herceg példának okádék kurva jót röhögött azon, hogy az ő neve a csendes-óceáni pidginben: fella belong mrs. queen)

de egy bizonyos dereck bickerton nevű nyelvész kimutatta, hogy a pidgin bizony nagyon könnyen és gyorsan válhatik egy teljesen grammatikus és komplex nyelvvé: nem kell hozzá más, mint a szülők (lévén rabszolgák) nem érnek rá a gyermekeikkel lenni, és egy (mondjuk nem egészen munkabíró) pidgin-t beszélő kartárs vigyáz a (nyelvüket éppen elsajátítandó korban lévő) kisdedekre. bickerton azt találta, hogy amikor a gyerekeket elválasztották szüleiktől, és egy ilyen töredékes nyelvet beszélő dolgozó látta el őket, említett fiatal versenyzők, nem lévén elégedettek ezen töredékes nyelvvel, egyszer csak elkezdtek "grammatikai komplexitást" lövellni a nyelvbe, ahol pedig annak -- hálisten, v sajnos -- nyoma sem volt azelőtt, amelynek eredményeként egy vadonatúj nagyon kifejező nyelv keletkezett. pinker prof szerint a pidgin nyelvet anyanyelvként beszélők anyanyelve a CREOLE.

bickerton egyik fő érve egy egyedülálló történelmi példából származik: a "kreolizáció" egyik példája nem annyira régen történt, hogy ne lehetne dokumentálni. a 19-20 sz. fordulóján hihetetlen módon fellendült a cukorgyártás a hawaii szigeteken. hirtelen nagy szükség támadt munkaerőre, amit a helyi versenyzők nem tudtak biztosítani: el kezdték tehát importálni a csillogó szemű amatőröket kínából, japánból, koreából, portugáliából, a fülöp-szigetekről, puerto ricóból. nagyon gyorsan kialakult a helyi pidgin. az elsőként betelepülő munkások közül még sokan beszélték ezt az "eredeti" pidgin-t az 1970-es években. ehun néhány mondat:

1. Me capé buy, me check make.

2. Building -- high place -- wall pat -- time -- nowtime -- an' den -- a new tempecha eri time show you

3. Good, dis one. Kaukau any-kin' dis one. Pilipine islan' no good. No mo money.

az egyes szavakból és a szövegkörnyezetből kibogozható a hallgató számára, hogy az első (1.) beszélő (egy 92 éves japán) a korábbi életéről beszél, amit kávé-termelőként tengetett. nyilván azt akarta mondani "he bought my coffee; he made me out a check". de szavaiból akár azt is lehetne érteni, hogy "i bought coffee; i made him out a check" (ami akár teljesen helyénvaló is lehetett volna, figyelembe véve akkori helyzetét: tekintve, hogy éppen bolttulajdonos volt). a második (2.) beszélő (szintén idős japán) szembetalálta magát a modern civilizáció számos csodájával los angelesben, ahol számos gyermekeinek egyikét látogatta meg, és azt kívánta közölni a maga egyszerű módján, h volt vmi villamos kütyü magasan az épületek falán elhelyezve, ami eccerre mutatta a'időt, és a'hőmérsékletet.a harmadik beszélő (3.), egy 69 éves filippínó, tuképpen a következőket mondta: "it's better here than in the phillipines; here you can get all kinds of food, but over there there isn't any money to buy food with".

a fentebb idézett esetekben az értelemezőre van bízva, hogyan interpretálja a hallott szavakat. a pidgin nem dobja az egyébként megszokott nyelvtani eszközöket és forrásokat: nincs állandó szórend, prefixumok, szuffixumok, igeidők, kötőszavak, ilyesmi; a legbonyolultabb szerkezet végetér a tagmondati szinten, és azt sem tudjuk, h ki mit tett kivel. (az pedig azért mégis lényeges, nem?)

de azok a gyerekek, akik hawaii-n nőttek föl az 1890-es évek után, egészen másként kezdtek el beszélni. álljon itt néhány mondat az általuk feltalált nyelvből:

Da first japani came ran away from japan come.
"The first Japanese who arrived ran away from Japan to here"

Some filipino work o'he-a dey wen' couple ye-ahs in filipin islan'.
"Some Filipinos who worked over here went back to the Philippines for a couple of years"

People no like t'come fo' go wok.
"People don't want to have himg go to work (for them)."

One time when we go home inna night dis ting stay fly up.
"Once when we went  home at night this thing was flying about."

One day had plenty of dis mountain fish come down
"One day there were a lot of these fish from the mountains that came down (the river)."

ne hagyjuk, hogy félrevezessen minket néhány nem egészen cptdee szája íze szerint formált ige, meg néhány egyéb körülmény. ezen mondatok a hawaii-creole szabályainak szigorú betartása szerint hagyták el azon ajkakat (és per definitionem -- grammatikusak). a creole beszélők átalakították az egyes szavakat segédigékké, elöljárókká, esetet-jelölő izékké (azért mondom így, mert nálunk határozóróragok vannak, ott meg még akkor sem, ha nem), vonatkozó névmásokká. nagyjából ennyi van a nyelvtanilag jól meglapozott nyelvekben is, csak másként.

pinker professzor szerint a reguláris igék múlt idejének -ed toldaléka, jöhet a DO múlt idejéből is:
a mostani: he hammered
eredetileg tán az lehetett, h: he hammer-did

mindegy, felejtsük is el, hirtelen

a lényeg, hogy a creole nyelvek bona-fide nyelvek: szigorú szórenddel, és grammatikai markerekkel, amik bizony hiányoztak a bevándorlók pidgin nyelvéből, és egészen biztosan nem az uraiktól kapták őket

no, akkor innen fogom folytatni (könyvjelző, ilyesmi)